Sziasztok ezt a fanficet FORDÍTOM tehát nem saját! Az eredeti blognak a linkje ki lesz téve. A fordítás helyenként nem biztos, hogy egyezik az eredeti szöveggel ugyanis próbálom minél magyarosabbra fordítani. Helyenként előfordulthatnak trágár beszédek illetve helyenként +18as jelenetek!
Meg szemszöge:
-Meg! Siess! Mielőtt elkésnél az iskolából! - Sikította anyu a földszintről.
Ránéztem az ébresztő órámra, és láttam, hogy már 6:30-at mutat.
-Francba. - motyogtam.
Mint mindig, megcsinálom a napi rutinomat. Kiválasztottam egy farmert, és egy fehér inget.
Ló farokba kötöttem a hajam majd felvettem a cipőm.
-Édesem, egyél egy kis reggelit, légszíves! - mondta anyu. Vettem egy szelet kenyeret, majd megettem. Megpusziltam az anyukámat elköszönés képpen.
-Szia anya, nincs időm nagy reggelire vagy különben elkések, később találkozunk. - mondtam és rohantam az ajtóhoz.
Oh...be kéne mutatkoznom.
Khm...Khm...
-Szia! A nevem Megan Jane Parker. 17 éves vagyok, következő hónapban töltöm a 18-at. Az anyukám egyedülálló. Apropó én vagyok az egyetlen gyereke. Az apukám és az anyukám elváltak mikor 7 éves voltam. Nem haragszom rá emiatt....ahogyan anyukámra sem. Nem hibáztatom őket azért mert ez a döntést hozták, az életem szánalmas. Az iskolában úgy vagyok ismert , mint a legnagyobb szűz. Még soha nem voltam meg érintve vagy megcsókolva. Ez az utolsó évem végzősként Holmes Chapel-ben , mert ha felvesznek az egyetemre megyek ki Londonba. Alig várom, hogy itt hagyjam és egyedül legyek egymagam! Már hozzászoktam. Anyukám mindig egyedül hagy a munkája miatt és csak késő este jön haza. Ilyen az élet számomra emberek!
Első óra...Matek. Tudom , hogy ez egy unalmas tantárgy, de szeretem a matekot. Kocka riadó!
Tudom... el se kezdjétek. Nem vagyok olyan aki kocka szemüveget , tengerész blúzt és egyéb dolgokat visel. Én csak egyszerűen nem vagyok népszerű ls emiatt terrorizálnak. Megszólalt a csengő és egyenesen a könyvtárba megyek kikölcsönözni néhány könyvet, útközben láttam egy fiút , fekete ingben és fekete farmerben azzal az ismerős göndör hajjal, ahogyan a folyosón sétálva észrevesz engem.
-Istenem! Ő Harry Syles. - mondta egy szőke hajú lány. Na igen! Ő Harry Edward Styles. Legismertebb , legnépszerűbb fiú és a legnagyobb nőfaló az iskolánkban. Ne érts félre, ő és én ugyan azon az évfolyamon vagyunk, de ő kapja a legrosszabb osztályzatot matekból. Tudom... Mindenesetre csak említeni kellett és rámnézett a zöld szemeivel amivel a szobában minden lányt levesz a lábáról. Kivéve engem. Én nem dőlők be neki.
Nem. Nem.
Elmentem mellette. Az iskola viszonylag gyorsan eltelt, nem akarom a hasonló helyzeteket kezelni mint például ezt :
-Hello Szűz Mária! - mondta Molly. A legnagyobb kurva.
-Nem akarok veszekedni veled Molly. - mondtam miközben becsuktam a szekrényem ajtaját.
-Hahaha a mi kis szüzünk egyre gyengébb. - mondta mire én csak megforgattam a szemeimet.
-Inkább legyek úgyismert mint a szűz , mintsem az iskola ribanca. - mondtam mire ő lesokkolva nézett rám.
-Nos, csak büszke vagy arra, hogy ma reggel nézett Harry. Micsoda szégyen, mert engem engedett be a nadrágjába és nem téged. - mondta. Felidegesít.
- Már elézést Molly , de először is nem kedvelem Harry-t az isten szerelemére is...másodszor nem érdekel, hogy voltál a nadrágjában, harmadjára....nem te vagy az első akit be engedett. - montam majd elsétáltam. Ott hagytam a döbbent nézésével és a barátaival együtt. Ne szórakozzon velem, külünösen akkor ne mikor éhes vagyok. Folyosón sétálva eljutok az ajtóig.
-Mr.Styles ha nem javít az osztályzatain matekból, megfog bukni és nem érettségizhet le ebben az évben. - mondta Mr.Chan. Ő a matek tanárunk.
-Legközelebb javítok. - mondta Harry elkezdtem gyorsabban szedni a lábaimat mielőtt utolér. Mielőtt eljutottam volna a kijráratig hallottam, hogy valaki a nevemet üvölti.
-Hé Meg.
Hátranéztem és láttam ahogyan Harry az irányomba fut. Istenem! Rajta kapott ahogy hallgatóztam? Próbáltam gyorsabban sétálni de amint átléptem az iskola kapuján túl késő volt, elkapott a kezeivel.
- Szia Meg. - mondta
-Szia. - mondtam. Szívem hevesen dobogott.
- Van valami amit el akarok neked mondani. - mondta
- Mi az? - kérdeztem.
- Tudnál korrepetálni matekból? - mondta. Igazán kiábrándító az amit mondott. Akár közel kerülhetünk egymáshoz? Azthiszem...
- Harry, még nem tudom. Nézd, holnap elmondom, hogy döntöttem, haza kell mennem kezd késő lenni és mennem kell. Szia Harry. - mondtam és elmentem. Igazából, nem tudom mit is mondjak. Nem vagyok társasági lány akinek sok barátja van. És a másik nem akarom, hogy Molly újra Harryvel lásson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése