4.rész

Meg szemszöge:

- ANYA! - üvöltöttem. - Igen édesem? - kérdezte - Korán jössz ma haza? - kérdeztem.  Uhm...nem hiszem. - mondta. - Miért édesem? - kérdezte. - Szeretnék együtt tölteni veled egy kis időt. - mondtam duzzogva és megölelt. - Tudom...hiányzol, de édesem nővér vagyok és a betegeknek szükségük van rám. Megpróbálok kivenni szabadságot szombatra és elmehetünk vásárolni. - mondta mire mosolyogtam.

- Hurrá! Oké! Oké! Mennem kell. Később látlak anya, szeretlek. - mondtam és megpusziltam az arcát. - Szia édesem. - mondta és kimentem. Nagyon hideg van kint különösen Ősszel. Szeretem ezt az időt, a szél fújja a hajad. Még mindig nem tudom elhinni, hogy megvolt az első csókom és ez elképesztő! Nem tudom levakarni a mosolyt az arcomról.

- Meg. - mondta egy ismerős hang mire vissza néztem és megláttam Harry-t a autójában. Elmosolyodtam és intettem neki. - Szükséged van egy fuvarra? - kérdezte. - Nem köszi. - mondtam. Megállt az kocsijával és kiszállt. - Aw gyerünk. Kérlek? - mondta mosolyogva felfedve azokat a tökéletes gödröcskéket mire mosolyogtam. - Rendben. - mondtam és úgy mosolygott akár egy gyerek, ami nagyon aranyos. Kinyitotta  az ajtót akár egy úriember. - Köszönöm. - mondtam és mosolygott. Elsétált a kocsi másik oldalára és beszállt.

Kedvelem ezt az énjét. Romantikus és édes.

MIKET MONDASZ! NE MONDD AZT HOGY BELESZERETTÉL! NOS EGY GYORS HÍR, TE NEM ÉRDEKLED!

Mondtam magamnak. Áuch. Az út csendesen telt, amit nagyon kínosnak találtam.

Mikor megérkeztünk, próbáltam kinyitni az ajtót mielőtt megragadta a kezem. - Majd én. - mondta mire megszólaltam volna addigra átsétált az oldalamra és kinyitotta nekem az ajtót. - Köszönöm. - motyogtam. Együtt sétáltunk, nem beszélve arról, hogy mindenki minket bámul. Lányok halálos pillantásokat küldtek úgyhogy lemaradtam egy kicsit. - Öhm...Harry menj előre be kell raknom a dolgaimat a szekrényembe. - mondtam. Kérlek! Meg kell értenie, hogy nem akarom, hogy a lányok nézzenek és meredt szemmel bámuljanak egész nap! - Oké, persze. - mondta és gyorsan elindultam a szekrényemhez vezető úton.

Felkaptam a cuccaimat és siettem az első órámra mikor valaki nekem jött. - Áu. - mondtam. - Úrisiten, annyira sajnálom. - mondta egy mély hang és felnéztem, nem hittem el amit láttam. Barnás haj, egy dögös pasi aki aranyos! MINT ISTENEM! - Annyira sajnálom. - mondta és megráztam a fejem, észrevette, hogy hosszú ideje bámulom. - Öhm...Én...Jól vagyok. Jól vagyok. - mondtam. - Had segítsek. - mondta miközben kezét nyújtotta. ISTENEM! MILYEN ÚRIEMBER! Felé nyújtottam a kezem és segített felállni. - Oh. Ezek a te könyveid, sajnálom. - mondta. - Nem, jól vagyok tényleg. - mondtam mosolyogva. - Liam vagyok mellesleg. - mondta. - Meg. Új vagy itt? - kérdeztem. - Igen, egy kicsit eltévedtem. - mondta. - Merre tartasz? - kérdeztem. - 246-os terem. Matek órára. - mondta. - Arra tartok én is. - mondtam boldogan. - Úgy tűnik ez egy szerencse nap. - mondta mosolyogva és én kuncogtam.

- Melyike szereted jobban? Némó nyomában vagy Toy Story? - kérdeztem. - Toy Story. - mondta vigyorogva. - Szerintem a Némó nyomában a legjobb. - mondtam büszkén erre ő  döbbenten nézett rám. - Mi van? Még nem láttam a Toy Story-t. - mondtam. - TÉNYLEG? IGAZÁBÓL? - mondta lesokkolva és bólintottam. - Hmm csajszi. Elmondom, hogy néha nézd meg. - mondta és csettintett mint egy meleg pasi mire nevettem.

- Hé. - hallottam egy ismerős hangot mögöttünk. - Szia Harry. - mondtam mosolyogva. - Ki ez a pasi? - kérdezte mellém leülve. - Harry ismerd meg Liam-et. Liam ismerd meg Harry-t. - mondtam. - Szia. - mondta Liam mosolyogva és Harry csak biccentett. Oké. Ez nagyon kínos. - Mizu? - kérdeztem. - Semmi. Azt hittem, hogy csak a szekrényedhez mész bepakolni a cuccaid de sosem jöttél vissza. - mondta felhúzott orral. AWW. Nem ez a legcukibb dolog ahhw! - Hagyd abba!  - csíptem meg az arcát. - Szemtelen dolog volt. Sajnálom. Nem segíthetek! Lányok folyton bámulnak engem. - mondtam dühösen.

Harry megpuszilta a fejem, ami lesokkolt! Nagyon nagyon elvörösödtem! NEM TUDOM MIÉRT! Ne aggódj babe, majd hozzászoksz. Hé. Később? - kérdezte és bólintottam. - Később látlak. - mondta vigyorogva mire bólintottam. Miért hagy itt mindig szótlanul. - Barátod? kérdezte Liam mosolyogva mire zavartan néztem rá. - Mi? Harry? NEM! - fakadtam ki mosolyogva. - Akkor? Miért? Uhm...Nem értem. - mondta. - Ez bonyolult. - mondtam bizonytalanul.

- Mi van veled? Van barátnőd? - kérdeztem és bólintott. - Danielle-nek hívják. Majdnem egy éve együtt vagyunk. Szeretnéd látni? - kérdezte izgatottan mire bólintottam. Felém fordította telefonját ami egy göndör és gyönyörű lányt mutatott. - WOW. Ő igazán elképesztő. - mondtam mire felnevetett. - Igazán szerencsés, hogy vagy neki. - mondtam és elmosolyodott. - Köszönöm. - mondta.

- Szia Liam. Holnap találkozunk. - mondtam és bólogatott. - Szia Meg. - mondta és visszaintve. - Hé. - mondta Harry a kocsijának támaszkodva. - Hé göndör. - mondtam játékosan mire játékosan megforgatta szemeit. - Hogy vagytok a kis barátoddal? - kérdezte, dühösnek túnt. - Nem a barátom! Barátnője van. - mondtam. - Nem úgy néz rád. Úgy tűnik fél. - mondta csendesen.

- Fogd be Harry! - mondtam mérgesen. - Menjünk. - mondta és bólintottam. Csendben beültem a kocsiba. - Mellesleg nagyon cuki. - mondtam mosolyogva mire megforgatta szemeit. - És egy igazi úriember. Segített nekem ma reggel és a barátnője is elképesztő! - mondtam  egy kis féltékenységgel a hangomban. - Nagyon  csinos és szép és vékony és dögös és...Tökéletes. - mondtam halkan. Harry rám nézett miközben vezetett mire n kinéztem az ablakon.

- Szóval féltékeny vagy? Mert ő Liam-é vagy mert ő tökéletes? - kérdezte. Rá kaptam a tekintetem egy pillanatra. - Liam nagyon édes és rendes fiú és ezt aranyosnak találom, de nem kedvelem Liam-et. - mondtam vállat vonva. - Szóval féltékeny vagy a barátnőjére mert ő tökéletes? - kérdezte és én nem válaszoltam mert nem tudtam mit válaszoljak erre. - Oké...Nem akarok erről többet beszélni. - mondtam ügyetlenül.

- Szóval..Mit tanulunk ma? - kérdeztem míg bolyongtam a házában. Majd a falhoz tolt és ajkát enyémre helyezte. Eltoltam. - Harry? - kérdeztem. - Akarlak...piszkosul. - mondta kellemesen,  hangja tele volt vággyal. Zöld lágy szemei helyét most átvette a sötétség. Pillangók a hasamban életre keltek a szívverésem hangja töltötte be az egész szobát. Izzadok! Kezd egyre melegebb lenni a szobában. Különösen, hogy a teste ilyen közel van az enyémhez. Nem tudom mit csináltam, de a kövekező dolog amit tudok az az, hogy ajkaim ajakihoz ütközött.